458 éve foglalták el a törökök Fülek várát

„Vitézek ! Mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél ? ”  

Balassi Bálint szállóigévé vált soraival aligha értettek volna egyet a költő születése idején a füleki és más nógrádi vitézek, akik vagy életüket áldozták a török elleni harcban, vagy gyáván megfutamodtak a hódítók elől. Fülek várának a törökök általi elfoglalásával 1554. szeptember elején az oszmán birodalom legészakibb közigazgatási területe – szandzsákja – jött létre. A hódoltsági terület ék alakú határvonala Nógrádban vágott bele legmélyebben a királyi Magyarország testébe.  
Hont, Nógrád, Kis-Hont, részben Gömör meghódítása a vészterhes 1552-es évben kezdődött. Az Arany János verséből ismert drégelyi vár eleste július 9-én egyfajta dominó-hatást váltott ki. A térség végvárai, Ipolyság, Gyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják szinte ellenállás nélkül kerültek török kézre. Balassa Zsigmond bussai toronyerődjét hősie-sen, de esélytelenül próbálta megvédeni Tercsi Mihály kapitány és maroknyi csapata 2.000 törökkel szemben. A dél-nógrádi várak sorsa alig egy hónap alatt megpe-csételődött. A vereségsorozatot  az augusztus 10-i palásti csata tetőzte be. Hádim Ali budai pasa a honti, nógrádi várak elfoglalása után Léva felé fordult és Palást mellett  szétverte a Teuffel Erasmus főkapitány vezette királyi sereget. Ez volt Mohács óta az első nagyobb mezei ütközet magyarok és törökök között, most már német vezetés alatt. Jelentősége, kihatása a tágabb régióra ugyancsak Mohács-csal mérhető. Ugyanakkor – július 27-én – halt hősi halált a távoli Temesvár  védelmében Nógrád főispánja, Losonczi István is… 
Hogy az Ipoly mente kapott még két év haladékot a teljes török megszállás előtt, annak volt köszönhető, hogy Ali pasa, a temesvári győzővel, Ahmeddel együtt Szolnokot fog- lalta el, majd Eger alá vonult. 1554-ben azonban folytatódott Nógrád meghódítása. Az első vár, amely török kézbe került – és Drégelyhez hasonlóan további várak elvesztésének láncolatát indította el  Fülek volt. 
A Kacsics nemzetség által a XIII. században bazaltsziklára épített várat akkori ura, Bebek Ferenc gömöri főispán már kibővíttette, olasz hadmérnök által tervezett védőmű-vekkel, ágyútornyokkal megerősíttette. Többszörös védőfal vette körül a vár alatt elterülő mezővárost is. Az 1540-es, 1550-es években alakult ki a vár jelenleg is megfigyelhető tagolása alsó, középső és felső várra. A legmonumentáli-sabb, ma is álló, ötszögletű, négyemeletes bástya azóta is Bebek nevét viseli. A XIX. sz. elején Mocsáry Antal még fel-jegyezte a középső vár ma már nem létező „Bebek-kapu”-jának feliratát: „Dominus protector vitae meae, a quo trepidabo – MDLI – Iesus Maria – Magnificus Dnus Franciscus Bebek de Pelsőcz Comes Cottus Gömör Regius Consiliarius”. A Bebek-címerrel díszitett felirat jelmondata a 27. zsoltárból  való: „Az Úr az én életemnek erőssége, s kitől rettegjek”. 
Bebek – úgy tűnik – tényleg nem rettegett senkitől, adott esetben a töröktől sem, de nem csupán az Úrban  és az erős falakban bízott, hanem a szultántól kapott állítólagos véd-levélben is, mely őt Fülek háborítatlan birtoklásában mege-rősítette. Erre utóbb hivatkozott is, persze eredménytele-nül…   
1554. szeptember 4-én, mikor Fülek török kézre került, sem Bebek, sem a várkapitány, a környéken birtokos Jánosy Pál nem tartózkodott a várban. A Fülek elfoglalására vonat-kozó híradások egymástól eltérőek. A legkorábbi változatot egy bizonyos Márton deák 1554. szeptember 9-i levele őrizte meg. E szerint „a derék várban valami drabantok voltak benne, árulók s éjjel vonták fel a kűszikláról a törököket” – az árulók tehát német zsoldosok. Istvánffy Miklós, a kortárs történetíró szerint Jánosynak egyik, személye körüli szolgálatot végző szerecsen foglya – ura távollétében – juttatta be a törököt a várba egy szemét kiszórására szolgáló, alacsonyabban fekvő ablakon át. Forgách Zsigmond (1592-től Nógrád főispánja, utóbb nádor) szerint Bebek fogságba vetett egy papot, akit kínzásokal igyekezett nagyobb váltságdíj fizetésére kényszeríteni. A pap a vár börtönében összebarátkozott egy, váltságdíj fejében rövidesen szabaduló, Nagy Hasszán nevű törökkel és bosszúból tudatta vele, hogy van egy alacsonyabb fekvésű ablak, amin át be lehet jutni a várba. Hasszán ezt közölte a szécsényi béggel, aki kihasználta az adódó alkalmat.  
A témával foglalkozó irodalomban leggyakrabban az Istvánffy-féle történet jelenik meg, különböző részletekkel tarkítva. Két példa a sok közül: 
A Neue Beschreibung dess Koenigrechs Ungarn (A Magyar Királyság új leírása) c. Ulmban 1646-ban kiadott  német nyelvű könyv  a Vileck/Filleckum/Filecum címszó alatt  a „az áruló fogoly mór szolga” történetét írja le, szemére vetve Bebeknek, hogy bármennyire is járatos volt a hadi építészetben, nem vette figyelembe azt a helyet a magas sziklán, ahonnan egy  „ablakocskán” keresztül ki- és bejárni lehetett. 
Bánlaky-Breit József: A magyar nemzet hadtörténelme c. 24 kötetes munkájában így jeleníti meg Fülek elfoglalását:  
„Még jelentősebb dolgot művelt 1554 szeptember havában Hamza Szécsényi szandzsákbég, akit Ferdinánd tudvalevőleg az előző évben minden váltság nélkül szabadon bocsátott. Hamza Fülekre terjesztette ki hálóját, mely Bebek Ferenc birtoka volt, aki annak védelmét Jánosy Pál várnagyra bízta. Ennek szerecsen rabszolgája ajánlatot tett Hamza bégnek, hogy 100 aranyért a várat kezébe juttatja. Az ajánlat elfogadtatván, a szerecsen a bég öt tisztjét és azok csapatjait egy rejtett ösvényen és kis nyíláson át a felső várba vezette, mialatt a bég többi csapatjaival a vár közelében készültségi állásba helyezkedett. A benyomult törökök a felső vár ágyúit elfoglalván, a helyzet uraivá váltak s így úgy az alsóvárbeliek, mint a kívülről, Perényi Gábor és Balassa János által küldött 200 lovasból és 100 lövészből álló fölmentő hadnak a felső vár visszavételét célzó kísérleteit meghiúsították. A harc az alsó vár birtoka miatt 15 napig eldöntetlenül folyt, amikor az Alit felváltó új budai pasa, Tojgun, vagy Tujgun nehéz lövegekkel ellátott erős hadat küldött Fülek alá; ez az alsó várat rendszeres ostrom alá fogta, mire a magyar felmentő csapat szétoszlott, az alsó vár őrsége pedig föladta a várat.”  
Tény, hogy sem a sziklafalak, sem az épített falak nem védték meg Füleket, a vár, a város és széles környéke szá-mára elkezdődött és 39 évig tartott is a „török világ”.  Bebek Ferenc, mihelyt tudomást szerzett várának elfog-lalásáról, nyomban 200 lovast és 100 gyalogost küldött Fülek körülzárására, illetve Rimaszombatban összegyűjtötte Nógrád, Kis-Hont és Gömör nemességét, akikkel a vár visz-szafoglalására indultak, de miután a török Putnokot tá-madta, annak védelme érdekében Bebek kénytelen volt lemondani Fülek visszafoglalásáról. Budán és Isztambulban is tiltakozott, arra hivatkozva, hogy neki a francia király közvetítése révén védlevele van a szultántól Fülek birtoklására, de kitérő választ kapott. Mikor felelősségre vonta Hamza béget a vár elfoglalásáért, azt a választ kapta, hogy az Ferdinánd király tudtával történt. Bebek hitt a szécsényi bégnek, haragjában János Zsigmondhoz pártolt, és Fer-dinánd híveinek birtokait kezdte pusztítani. Ennek követ-keztében őt és fiát, Györgyöt is vagyonelkobzásra és szám-kivetésre ítélték, váraik elfoglalására királyi sereget küldtek, amit Bebekék török segitséggel(!) megfutamítottak. A győ-zelem után Bebek Ferenc, György fiát Gömörben hagyva, Erdélybe ment János Zsigmond udvarába, ott viszont Izabella királyné jóváhagyásával 1558-ban nógrádi birtokos szomszédja, Balassa Menyhért meggyilkoltatta. „Sic transit gloria mundi!” (Így múlik el a világ dicsősége!) Az ifjabb Bebek visszatért Ferdinánd hűségére és visszasze-rezte a hódoltságon inneni birtokait. 
A füleki szandzsákbégek azon túl, hogy felügyelték az adók beszedését, újabb hódításokkal igyekeztek területüket bővíteni. Fülek után rögtön elfoglalták – ugyancsak csellel – a közeli Salgó várát is: „két kerekű talyigákra fa derekakat rakatott (a bég) azokba sok ökröt fogatott és ezeket a tuskókat, mintha nagy s nehéz ágyúk lettek volna, nagy lármázás közben vontattak fel a hegyre”. A „rettentő ágyúkkal” sikerült úgy ráijeszteni a várbeliekre, hogy azok feladták Salgót. 1566-ban Ajnácskőt, 1571-ben Várgedét foglalták el. 1575-ben Ali füleki bég a szécsényi és nógrádi török helyőrséggel megerősített csapata bevette Kékkőt, majd Divényt is. Kékkőt, Balassa János várát hősies ellenállás után foglalták el. Pribék Imre várkapitány Divénybe szökött, de hamarosan azt is elfoglalták. Divény különösen fontos volt a törököknek, hiszen innen közel voltak a gazdag zsákmánnyal kecsegtető bányavárosok. 1576-ban elesett Somoskő is. A Losonczi Anna férje, Ungnad Kristóf által kinevezett várkapitány, Modoróczy Miklós tapasztalatlanságát kihasználva a füleki bég elfoglalta az utolsó nóg-rádi várat is, ezzel a megye egész területe a török uralma alá került. A főleg Zólyom megyébe szorult nógrádi nemesek – például Balassa János – sikertelenül próbálkoztak birtokaik visszafoglalásával. A nógrádi várak török őrsége viszonylag csekély összlétszáma ellenére – összesen mintegy 810, ebből Füleken 252 (1568-ban) – állandó veszedelmet jelentett nemcsak Nógrád-ra, de a szomszédos megyékre és városokra. A várak inkább csak támaszpontok voltak, egy-egy portyára több helyről gyűltek össze. Ezek a hadműveletek nem mindig jártak sikerrel. 1558 októberében a Fülekről kiinduló török sereg Sajókaza és Putnok között vereséget szenvedett, Velicsán füleki bég  is elesett. A drinápolyi békekötés (1568) után is gyakoriak voltak a magyar–török összecsapások, esetenként szabályos, „lovagias” párviadalokra került sor valamelyik vár alatt. 1559-ben például Ajnácskő alatt küzdött meg Bebek György egy törökkel. Hogy is írja Balassi? „Ellenség hírére / Vitézeknek szive / Gyakorta úgy felbuzdúl! / Sőt azon kívül is / Csak jó kedvébül is / Vitéz próbálni indul: / Holott sebesedik / Öl, fog, vitézkedik, / Homlokán vér lecsordul…”  
1577 szeptemberében a magyar származású Ferhád Hasszán füleki bég a divényi, szécsényi és szabadkai őrséggel Murány, Krasznahorka, Szendrő, Miskolc vidékét fosztogatta. Jellegzetes eset volt 1584-ben Dobsina, 1588-ban Szikszó pusztulása. Az előbbi várost, mely szinte a szepesi határon fekszik, a távoli Fülek török őrsége támadta meg éjszakának idején: ébren csak a fiatalság volt a fonóban; akinek a török rabló megkímélte életét, baromként hajtotta el Fülekre, ahol nyilvános árverésen, kótyavetyén keltek el a rabszolgák; kisázsiai és zsidó rabszolgakereskedők vették meg őket, miután egyharmadukat a füleki bég magának tartotta. De pusztították a zólyomi falvakat, Korpona környékét, sőt Véglest is igyekeztek elfoglalni. 1591-ben a bánya-váro-sok védelme érdekében az Ernő főherceg vezette haditanács tervbe vette Divény vagy Kékkő visszafoglalását. Ezek a tervek akkor még füstbe mentek. A törökök persze nem csak romboltak, építettek is, természetesen saját igényeiknek, céljaiknak megfelelően. Nóg-rádban a legnagyobb építtető Szokoli Musztafa füleki bég (1560) majd budai basa volt. Füleken, Szécsényben, Nógrá-don dzsámit, fürdőt, karavánszerájt építtetett. A füleki török előretolt helyőrsége volt a Rimaszombat mellett épített szabadkai erőd, melynek 1593 novemberi ostroma és bevétele Fülek visszafoglalásának bevezető hadművelete volt. A négy évtizedes török jelenlétnek ma Füleken kevés emléke van, ezek a Városi Múzeumban találhatók. Egy Fülek-ről származó, töröknek tartott  „emberfejes” sírkő a losonci Kubinyi téren a Vigadó melletti kis romkertben látható. A vár területén 1944-ben végzett ásatás leletanyaga a 2. világháborút lezáró békeszerződés értelmében Cseh-szlovákiába került, és máig a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum raktárában van. Dr. Kalmár János a Magyar Nemzeti Múzeum régésze az ásatásról készített beszámolójában a fegyverek közül török eredetűnek tartott egy közel 1 m hosszúságú célgömbös puskacsövet, egy kéziíjhoz való tüskés nyílhegyet és egy lándzsacsúcsot. A török-kori kerámia anyagban  sárga, ill. barna mázú, zöld pontsorral díszített feketekávés findzsát, barnamázas kávéskancsócskát, valamint mázatlan, piros, festett gyűrűkkel díszített talpas poharat találunk. A pipák közül „kiválnak a török eredetű példányok, van közöttük turbán-szerűen mintázott, bordázott, cikkekre osztott díszítésű, fekete, sárga, piros és zöld színben”. Fülek várát a tizenötéves háború kezdetén, 1593 novemberében foglalta vissza a Tieffenbach Kristóf és Pálffy Miklós főkapitányok vezette királyi sereg. Ezt a fegyver-tényt, mint a kereszténység győzelmét a pogány török fölött figyelemmel kísérte egész Európa. Számos rajz, metszet jelent meg – Fülek várát és az ostromot többé kevésbé hitelesen ábrázolva. Ezen ábrázolások közül a legfigyelemreméltóbb W. Meyerpeck metszete, mely a leghitelesebben ábrázolja a várat és a várost. A kép számos részlete  ma is azonosítható. ARX FILLEK, azaz Fülek vára hármas tagolása is jól megfigyelhető: a felső vár, a középvár délnyugati sarkán a Bebek-toronnyal, az alsó vár és a város a kapukkal, illetve sarokbástyákkal. Feltüntették a török templomot (Templum Turcarum) és fürdőt (Balneum) is. A ma Vöröskőnek nevezett dombon álló toronyszerű építmény egy bég sírja (Sepultura Beg) A domb keleti lejtője szőlőhegy (Vinea). Észak felé a háttérben a mai Perse, ill. Sávoly falvak közti réten van a támadó sereg tábora (Castra). A kép bal alsó sarkában az ágyúállások mögött Excubia D. Rakoczy, tehát az ostromban résztvevő Rákóczi Zsigmond (II. Rá-kóczi Ferenc ükapja) őrállása látható. Ettől északra Fons aceso, azaz savanyúvízforrás fedezhető fel, melyből valaki kancsóban vizet visz. Ezen a helyen volt a közelmúltban még működő ún. „régi csevice”. A nyugati városfalak tövében Piscina azaz halastó van, ez a mai Paprét mocsaras  rétjének helye. Vallum és Fossa szavakkal jelölték a városfalakat, ill. a vizesárkot. Az előtérben látható a Szent Lászlóról nevezett városkapunak (Porta S. Ladislai) ma már nyoma sincsen. A jobb felső sarokban a Fülek után szintén magyar kézbe került szomszédos várakat is feltüntették (a valóságban ebből a szögből  nem láthatók): Einachky nem más mint Ajnácskő, Somosky pedig Somoskő. Az 1593-as visszafoglalás után a többször is megerősített, magyar és német helyőrséggel ellátott Fülek fontos királyi végvár volt, védte a bányavárosokat, mene-dékül szolgált a délebbi török hódoltsági területek megyei közigazgatásának, levéltárainak, számos nemes családnak. 1682-ben Thököly Imre kurucai a budai basa török hadával és Apaffy Mihály erdélyi fejedelem seregével ostromolták, szétlőtték, lerombolták Fülek várát és városát. De ez már egy másik történet…